Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magunkra kell ölteni a szülők köntösét?

2011.09.01

Szülővé válás

 

Nap, mint nap sok új anya és apa „veszi fel” azt a munkát, amely a világon talán a legnehezebb: hazavinni egy csecsemőt a kórházból, aki majdnem magatehetetlen, viselni minden felelősséget testi és lelki egészségéért, és úgy nevelni, hogy tevékeny, együttműködő és hasznos emberré váljon. Van-e ennél nehezebb és igényesebb munka? Majdnem minden szülő ugyanolyan módszerrel neveli gyerekét és kezeli családi gondjait, ahogyan ezt saját szüleitől látta, azok pedig a nagyszülőktől stb. A társadalom legtöbb intézményétől eltérően a szülő-gyerek kapcsolat mintha változatlan maradna. A szülők tulajdonképpen kétezer éves módszereket használnak, pedig közben változott a világ, benne a gyerekek is.

Amikor az emberek szülők lesznek, magatartásukban valami furcsa, szerencsétlen fordulat következik be. Egyszeriben felvesznek egy szerepet, és elfelejtik, hogy emberek. Az anyaság-apaság szent birodalmába lépve, úgy érzik, magukra kell ölteniük a „szülő” köntösét. Teljes komolysággal próbálnak bizonyos módon viselkedni, mert azt hiszik, szülőként így kell. Mintha szülőként az lenne a kötelessége, hogy valahogyan jobb legyen, szigorú, következetes, önfeláldozó, „többet” tudjon adni gyerekének, mint amennyit ő kapott.

Elterjedt téves szemlélet, hogy a gyerek a szülő „tulajdona”.  Az ilyen szülők inkább idomítják gyerekeiket, dirigálnak nekik, ami nem gyereknevelés. A gyerekek is önálló lények, független személyek, akiknek megvan a saját életük. El kell fogadni gyermekünket „olyannak, amilyen”. Elfogadva lenni annyi, mint szeretve lenni. Ha érzik ezt a szeretetet, akkor máris hajlandóak viselkedésükön változtatni. 

Megfigyelések alapján a mai családi nevelés, családi élet jellemzői:

-         Abból alkotnak nevelési elveket, „elméleteket” a szülők, ahogyan őket nevelték – általában tekintélyelvű – konzervatív - bűntető koncepció szerint

-         Az anyák gyakrabban foglalkoznak gyermekükkel, mint az apák

-         Túlságosan elhalmozzák a gyerekeket anyagiakkal

-         A két szülő vagy nagyszülő nevelési módszerei különbözőek

-         Gyengülnek az érzelmi kötődések, a teljesítmény orientáltság kerül középpontba

-         Kevesebb idő jut a gyerekre, gyakran bízzák másra, vagy a televízió elé ültetik („elektromos pásztor”)

-         Egyre több a ráhagyó, túlkényeztető vagy elhanyagoló nevelés

-         Átrendeződés ment végbe a családok otthoni szokásaiban, életvitelében – befelé fordulás, közös rendezvények iránti érdeklődés csökkenése, a közös családi együttlétek helyett előtérbe került a családtagok egyéni program keresése

Elsősorban a családi légkör és a példa nevel, az, amit a szülők egymás iránt éreznek. Rohanó világunkban a családi élet harmóniájának gyengülése sok esetben maga után hozza az elhidegülést, a kiábrándultságot, az alkoholizmust, a brutalitást, a válást. Mindez elbizonytalanítja a gyereket. A szülők elveszítik kommunikálási igényüket a gyermekkel szemben, minek következményeként megszűnik a gyerek részéről a kapcsolatteremtés igénye. Pedig a gyerekek későbbi társas kapcsolataik alapját a szülőktől eltanult viselkedésformák képezik. A szülő úgy neveli leghatékonyabban gyermekét, ha az elvárható értékrendnek megfelelően él saját maga is, és nem azzal, ha bizonyos szabályokat próbál beléjük sulykolni. „Tedd, ahogy én teszem”! A tettek még a szavaknál is jobban mutatják a gyerek számára, mi érték szülei szemében. Mindig példamutatóan viselkedünk, mint szülők?…Gondoljunk csak a csúnya beszédre, dohányzásra, veszekedésre, hazudozásra, türelmetlenségre, stb… Ezért a gyerekek büntetést kapnak. Próbáljon meg valaki ezekért szólni a felnőttnek!? Mennyivel könnyebb elfogadni a gyerek megváltoztatásának gondolatát, mint azt, hogy magunkon változtassunk valamit! A problémás gyerek mellett többnyire ott van a problémás szülő is, és a problémás kapcsolat a kettőjük között. Sokan az önbecsülés forrásaként használják gyerekeiket: abból akarnak örömet meríteni, hogy a gyerekeiket a világ hogyan ítéli meg. Az ilyeneknek nagyon fontos, hogy gyerekei egy meghatározott módon viselkedjenek – és ha eltérnek az „előírásoktól”, azonnal ingerültséget, haragot éreznek irántuk. Sok szülő saját „kiterjesztésének” látja gyerekét. Ezért próbálja őt olyan makacsul afelé terelni, amit ő „sikeres gyerekként” foglal össze; néha épp afelé, ami neki, a szülőnek annak idején nem sikerült.

 

Gibran: A próféta

„A gyerekeid nem a te gyerekeid.

Ők az önmagáért kiáltó élet fiai és lányai.

Általad jöttek, de nem belőled fakadnak, és ha veled vannak is, nem vagy gazdájuk.

Nekik adhatod szereteted, de nem adhatod gondolataid, mert gondolataik a sajátjaik…

Hogy hasonlíts rájuk, elérheted, de ne várd, hogy ők is hasonlítsanak rád.

Mert az élet nem pereg visszafelé, és nem marad a tegnappal.”

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ZSZT.BALÁZS

(T-né, 2010.02.18 09:50)

Szépek voltatok farsangkor,jó példát mutattatok óvónénik a gyerekeknek.

Szentbalázs

(T-né, 2009.02.11 11:22)

De jó,hogy a tehetséges gyerek megmuttathatta magát.Öröm ez közösségének,a családjának,büszkék lehetünk rá,GRATULÁLOK.Az ovonéninek is,hogy lehetőséget adott,hogy a pályázaton résztvegyen.Példamutató-úgy gondolom..........

Zalaszentbalázs

(Anyuka, 2008.12.26 19:05)

Köszönjük a nagycsoportos óvónéniknek a gyönyörű szívmelengető kis betlehemes műsort. Gratulálunk az ötletért reméljük minél több hasonló élménnyel teszik emlékezetessé gyermekeink óvódás éveit.Ezt így tovább a jövőben is.

Zalaszentbalázs

(Cs.Ági, 2008.12.18 13:20)

Nagyon jó ötlet volt a Bethlehemes játék az óvónéniktől. Sajnálom, hogy nem láttam a gyerekeket játszani. Gratulálok az ötletért és a megvalósításért.

Szentbalázs

(T-né, 2008.12.05 07:53)

Bizonyára nagyon jó volt a mikulásváró nap,sajnálom,hogy nem lehettem ott.DE legközelebb remélem elmehetek.

Szentbalázs

(T-né, 2008.11.09 08:52)

Igazán több érdeklődés,hozzászólás lehetne.Vagy nem érnek rá a szülők vagy nem érdekli őket ez a honlap,vagy egyáltalán tudnak róla?

Szentbalázs

(T-né, 2008.10.29 09:41)

Végre egy nagyon jó hír,lesz új helye az óvodának.Ennek nagyon örülök és remélem községünkben nagyon sok hasonló híreket kapunk a jövőben is.
üdv.:ovis anyu

Szentbalázs

(volt-lesz ovisanyu, 2008.08.29 23:19)

az én fiam mindig a "ROSSZFIÚ2 az oviban. de ő sosem unatkozott és füttyet hányt az intő szavakra, itthon is mégis egy.két ovonéni egyik kedvenc gyereke volt mert "ROSSZASÁGA" MELLETT sok jó dolgott vitt és kapott az oviban. Mert az ovi az egy olyan helyahol ajó gyerek még rosszat is ,a rossz gyerek még jót is tanul.

cscsx@t-online.hu

(Cs.Ági, 2008.02.28 13:08)

Az én kisfiam alig töltötte be a 3.évét elkezdett oviba járni.Engem sokkal jobban megviselt az elszakadás mint őt.Azóta is nagyon szeret ovodába járni pedig miden évben óvónéni váltás volt .Hála isten minden óvónénit szeret és még nem hallottam tőle olyat,hogy "nem szeret az óvónéni".DE ez valószinű az én fiam alaptermészetének köszönhető.Nagyon szeret játszani szereti a gyerekeket és az óvónéniket.Nagyon sajnálom és megértem azt az anyukát akinek a kisgyereke nem érzi jól magát az óvódába.Nincs annál rosszabb ha nap mint nap úgy kel fel a kisgyerek ,hogy fél és nem akar ovodába menni.Szerintem az anyukának kellene beszélni az óvónénivel és közösen megoldani a problámát.Mert ha csak azután meri felvállani kilétét amikor a kisgyerek már nem ovis késő lesz.Lehet,hogy az egész életére hatással lesz ez a 3-4 év amit úgy él meg ,hogy őt nem szeretik. Én biztos nem hagynám ennyibe és beszélnék a gyerek érdekében az óvónénivel.

Zalaszentbalázs

(Mackó Mici, 2008.02.18 15:33)

Nagyon szép az óvoda honlapja. A fényképek, a programok,mesék, versek./ felnőtt szemmel/Felmerül a kérdés ezek után:-Miért akad mégis egy-két gyermek,aki nem szeret ebbe az oviba járni,reggelente szipogva ad búcsúpuszit.Szubjektív,személyi tényezők az okok?-Az ovónéni nem szeret engem.Panaszkodik otthon.Ez igaz lehet?Vagy csak úgy érzi,mert érzékeny pszichikumu?Egy kisgyermek lelki fejlődését nagymértékben meghatározzák azok a felnőttek,akik körülveszik,s a nap nagy részét az oviban tölti,fontos,hogy pozitív élményeket kapjon.Üdvözlettel:egy magát megnevezni nem akaró szülő/ majd ha kikerül az oviból,szívesen konzultálok e témakörről az ovonénivel./nem szeretnék a gyermekemnek ártani