Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őszi versek, mesék

2011.09.01

Móra Ferenc: A cinege cipője

 

 Vége van a nyárnak,

 hűvös szelek járnak,
 nagy bánata van a
 cinegemadárnak.
 

 Szeretne elmenni,

 ő is útra kelni.
 De cipőt az árva
 sehol se tud venni.
 

 Kapkod fűhöz-fához,

 szalad a vargához,

 fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

 

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

 nagy uraknak varrja.

 

 Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

 kár, kár, kár, nem ilyen
 akárki fiának!
 

 Daru is, gólya is,

 a bölömbika is,
 útra kelt azóta
 a búbos banka is.
 

 Csak a cingének

 szomorú az ének:
 nincsen cipőcskéje
 máig se szegénynek.
 

  Keresi,kutatja,

 repül gallyról gallyra:
 "Kis cipőt, kis cipőt!" -
 egyre csak azt hajtja.

 

Osvát Erzsébet: Útra kelt a nyár

 

Fürge lábán,
lenge szárnyán
útra kelt a nyár.
 
Piros arcát,
aranyhaját
nem láthatjuk már.
 
Gólyák, fecskék,
fülemülék
elkisérték messze.
  
Erdő, mező,
elszendergett,
és észre sem vette.
 
A kék eget,
a meleget
mind becsomagolta.
 
A fellegek
keseregnek,

siratják azóta. 

 


 




Fésüs Éva:
Őszi dúdoló
Mit siratsz, te kismadár?
Elrepült a drága nyár.
Búzaszem nem terem
köd szitál a földeken.

Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc
Itt az ősz, csendes ősz,
lopva lép a fürge őz.

Béka mondja: kutykuruty!
Kis porontyom, menj, aludj.
Jó gyerek nem brekeg,
téli álom lepte meg.

 

 

Fésűs Éva: Sündisznócska

 

 Tegnap korán esteledett,

Sündisznócska ágyat vetett.

Ágyat vetett az avarba,

Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan,

Melegít a puha paplan.

Jó a meleg földi fészek,

Aludjatok kis tüskések.

 

 

Fésüs Éva: Az ősz

Hűvös őszi szélben
sárga pille táncol,
nem is pille, hanem
falevél az ágról!

Nem is egy, hanem száz!
Hull az erdő lombja,
okos kis sündisznó
derékaljnak hordja.

Mélyebbre húzódott
a vakond a földbe,
odúja nyílását
a mókus betömte.

Madárka csattog,
elhagyatott fészken,
csak a szép kikerics
virul még a réten.

De mire a lombok
táncukat eljárják,
leveti majd ő is
szép sziromruháját.

 

Őszi égen

 

”Őszi égen száll a fecske,

 

új hazáját keresgetve,

 

a csőrét előre tolja,

 

Afrikába tart a gólya.

 

Színes kabátot kap a fa,

 

piros lesz az alma arca.

 

Ködbe bújik a hegytető,

 

hűvösebb a levegő.

 

Szeptember szól: merre jár

 

a kedves kis napsugár?

 

                          /R. Ehrhardt/

 

 

 

 

Őszi meséink:

 

 

 

A vajaspánkó

Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony .
Kéri az ember az asszonyt.
-Süss nekem anyjuk vajaspánkót.
-Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
-Ej ,te asszony ! Kapard le a kosár oldalát , seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.
Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
Elunta magát a vajaspánkó , legurult a lócára, a lócáról a padlóra , s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra , a tornácról a lépcsőre , a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun ,mindig messzebb és messzebb.
Gurult , gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.
-Megeszlek te vajaspánkó !
- Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked !A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna.
Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked.
És fújni kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Miért féljek farkas tőled ?
Mindjárt megszököm előled! S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna.
Gurult,gurult a vajaspánkó az erdőben,s szembe jött vele a medve.csörtet , töri a lombot, rontja a bokrot.
-Megeszlek te vajaspánkó!
- Ne egyél meg tányértalpas,ugyan miért is ennél meg?
S a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Miért félnék medve tőled?
Megszököm mindjárt előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna.
Gurult,gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
-Jó napot vajaspánkó!
Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!
De a vajaspánkó már rá is kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Mackó Miska úrtól,
Miért féljek hát tetőled?
Megszököm könnyen előled!
-Felséges ének!-szólt a róka.
-Csak az a baj, hogy megöregedtem,kedvesem,rosszul hallok.Ülj csak ide az orrocskámra,s fújd el mégegyszer.
Nagyon jól esett a vajaspánkónak,hogy így megdicsérték az énekét.felugrott a róka orrára és újrakezdte:
-Vajaspánkó a nevem…..
Abban a pillanatban a róka-HAMM-bekapta.
Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!
„Itt a vége,fuss el véle,kerek erdő közepébe!”

 

 

A három kismalac és a farkas

(Angol népmese)

Volt egyszer három kismalac. Amikor megnőttek, a mamájuk elküldte őket, hogy építsenek maguknak külön házikót. A három kismalac nagy vígan dalolva útnak indult. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki zsúpszalmát cipelt. Az első kismalac megszólította:

- Szalmás bácsi, add nekem a szalmádat, hadd építsek belőle házikót!

Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a zsúpszalmát, de még segített is fölépíteni a házikót. Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. Most már csak két kismalac ballagott tovább. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki deszkát cipelt. A második kismalac megszólította:

- Deszkás bácsi, add nekem a deszkádat, hadd építsek belőle házikót!

Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a deszkát, még segített is fölépíteni a házikót. Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. Most már csak a harmadik kismalac ballagott tovább. Hamarosan találkozott egy emberrel, az meg téglát cipelt.

- Téglás bácsi, add nekem a tégládat, hadd építsek belőle házikót!

Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a téglát, még segített is neki fölépíteni a házikót.

A három kismalac boldogan élt a három házikóban. De egyszer csak arra tévedt a lompos farkas. Egyenest a szalmaházikó elé állt, és csúnyán kiabált:

- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!

Reszketett a kismalac, de azért hetykén kiáltotta a farkasnak:

- Lompos farkas, fekete! Engem ugyan nem kapsz be! A farkas tépte, marcangolta a házikót, de mire szétszedte, a kismalac a hátsó ajtón át elmenekült a deszkaházikóban lakó testvéréhez. A farkas hamarosan a deszkaházikó elé ért.

- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!

- Lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be! - kiabált hetykén a második kismalac, és a testvérével együtt elmenekült a hátsó ajtón a téglaházikóba.

A farkas hamarosan odaért, és csúnyán kiabált:

- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!

- Lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be! - kiáltotta hetykén a harmadik kismalac, és nyugodtan leült a testvérei mellé.

A farkas fölmászott a házikó tetejére, s a kéményen át beugrott a szobába. Csakhogy a tűzhelyen hatalmas fazékban lobogott, forrt a víz, és a mérges, lompos farkas a kéményből egyenest a forróvizes fazékba pottyant. A kismalacok meg gyorsan egy nehéz vasfedőt tettek a fazékra, aztán egymásba kapaszkodva táncoltak és énekeltek:

- Lompos farkas, fekete, minket ugyan nem kapsz be!

A három kismalac azóta is boldogan él, vasárnaponként meglátogatják egymást, és olyankor jókat nevetnek a pórul járt farkason.

 

 

 Nagytakarítás a napnál

Egyszer egy hatalmas nagy felhő úgy eltakarta az eget, hogy három napig nem lehetett látni a napot.
A kiscsibéknek nagyon hiányzott a napsugár.
– Hová tűnhetett a napocska? – kérdezték. – Keressük meg, hívjuk vissza az égre!
– Igen ám, de hol találjátok meg? – kotkodácsolt a kotlós. – Tán bizony tudjátok, hol lakik?
– Nem tudjuk – csipogták a kiscsibék –, de majd mindenkit megkérdezünk, akivel összetalálkozunk.
– Koty-koty-koty, jól van, menjetek – mondta a kotlós, és ahogy illik, útravalót készített a csibéknek. Adott nekik kicsi zsákot, kicsi zacskót, a zsákocskában magocskát, a zacskóban meg mézeskalácsot.
A kiscsibék útra keltek.
Mentek, mendegéltek, egyszer csak a káposztáskertbe értek. Látják, hogy az egyik káposztalevélen ül valaki, nyújtogatja a szarvát, hátán hordja a házát. Egy csigabiga!
A kiscsibék megálltak, megkérdezték tőle:
– Csigabiga, nem tudod, hol lakik a napocska?
– Én nem tudom, de ott ül a kerítésen a szarka, ő bizonyosan tudja.
A szarka meghallotta, hogy emlegetik, hát mindjárt közelebb röppent, és csirregni kezdett:
– Csibe, csibe, kiscsibék, hová mentek, kiscsibék?
– Elbújt a napocska, megyünk, megkeressük.
– Én is megyek, én is megyek! – örvendezett a szarka, és még közelebb röppent.
– De tudod-e, hol lakik? – kérdezték tőle.
– Azt biz’ én nem tudom, de nyúl koma talán tudja, itt lakik a szomszédban, a répaföld csücskében.
A kiscsibék meg a szarka elmentek a répaföldre. Mikor látta a nyúlt, hogy vendégek közelednek, fejébe húzta a sapkáját, a bajuszát megpödörte, és a háza kapuját még jobban kitárta.
– Nyulam-bulam – csipogták a csibék, csirregte a szarka –, a napocskát keressük, nem tudod, hol lakik?
– Azt biz’ én sem tudom, de a szomszédom, a kacsa bizonyosan tudja. Itt lakik a nádasban, a patak közelében.
No, elmentek a nádasba, a nyúl is velük ment. A patak partján megtalálták a kacsa házát meg egy szép piros ladikot, a ház mellé volt kikötve.
– Hé, szomszédasszony, itthon van-e kelmed? – kiáltotta a nyúl.
– Itthon, itthon! – hápogott a kacsa. – A tollamat szárítom, három napja nedves, nem süt a napocska.
– Éppen őt keressük! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, a nyúl meg buzgón bólingatott hozzá. – Nem tudod, hol lakik?
– Azt biz’ én sem tudom, de a patak túlsó partján, az odvas bükkfa alatt lakik a sün, az bizonyára tudja.
Beültek mindannyian a csónakba, áteveztek a patakon, hogy megkeressék a sünt. Meg is találták, ott szunyókált sün koma a bükkfa tövében.
– Sün, sün, sün koma! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, a nyúl meg örvendezve ugrándozott. – Nem tudod, a napocska merre-hol lakik? Három napja nincs az égen. Tán csak nem betegedett meg?
A sün előbb gondolkozott kicsit, azután így szólt:
– Már miért ne tudnám! Tudom én, hol lakik, meg is mondom nektek. A bükkfa mögött van egy nagy hegy, a hegy fölött egy nagy felhő, a felhő fölött az ezüst hold, onnét a napocska csak egy bolhaugrás!
ĺgy szólt a sün, azzal fogta a botját, fülére húzta a sapkáját, és indult, hogy mutassa az utat.
No, útnak eredtek. Mentek, mendegéltek, egyszer csak megérkeztek a nagy hegy csúcsára. S mit láttak? A hegy csúcsának a csücskébe beleakadt egy rettentő nagy felhő, nagyobb, mint három lepedő…
A kiscsibék, a szarka, a nyúl, a kacsa meg a sün mindjárt felmásztak a felhőre, jó erősen megfogóztak benne, azután – huss! – repültek a felhő hátán, meg sem álltak a holdig.
Mikor a hold észrevette őket, egyszeribe ragyogni kezdett ezüstös tányérja.
– Hold, hold, ezüst hold – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, s a nyúl meg a sün is szépen kérlelte –, mutasd meg nékünk, hol lakik a napocska! Három napja nincs az égen, három napja vacogunk!
Úgy látszik – gondolták –, elaludt a napocska, nem akar felébredni.
S akkor egyszerre rázendítettek: a kiscsibék csipogtak, a szarka csirregett, a kacsa hápogott, nyulam-bulam makogott, a sün pedig az ablakon kopogott a botjával.
– Napocska-korongocska, kelj fel! Süss ki, napocska!
A napocska felébredt, nagyot ásított.
– Ki az, ki kiabál? Ki zavarja álmomat?
– Mi vagyunk itt, a kiscsibék, a szarka meg a nyúl, a kacsa meg a sün. Eljöttünk, hogy felköltsünk, éppen reggel van!
– Jaj, jaj, kelnék én, de hát hogyan keljek? – szomorkodott a napocska. – Három napig eltakart egy fekete felhő. Hiába sütök, mégsem ragyogok, úgy bepiszkolódtam.
Amint a nyúl ezt meghallotta, mindjárt kerített egy vödröt, s elkezdte hordani a vizet. A kacsának sem kellett több – egyszeriben mosni kezdte a napot. A szarka a törülközővel törülgette, a sün a tüskéivel kefélgette. A kiscsibék meg a porszemeket fújogatták le az álmos napocskáról. Ez aztán igazi nagytakarítás volt! Egykettőre úgy megtisztították a napot, hogy menten kibújt a házából, kiballagott az égre, és vidáman ragyogott.
Gondolhatjátok, micsoda öröm volt odahaza! A kotlós kifutott az ólból, maga köré hívta a kiscsibéket, és azóta is ott futkosnak az udvaron, magot keresgélnek, s ha jóllaktak, a napon melegszenek.
Szlovák népmese

Mészöly Miklós feldolgozása

 

 

 

Mese a falánk tyúkocskáról - burmai népmese

Így szólt egyszer tyúkocska tyúkanyóhoz. - Éhes vagyok, kérlek szépen , süssél nekem kalácsot!
- Jól van, tyúkocskám, sütök neked kalácsot – mondta tyúkanyó. – Most menj szépen, és hozzál nekem fát az udvarról, hadd rakjak tüzet, anélkül nem sül meg a kalács.
Ment a tyúkocska, ment az udvarra fáért. Ahogy az udvarra ért, szembejött vele egy nagy-nagy kandúr. A nagy-nagy kandúr azt mondta a tyúkocskának:
- Miau,hamm! Én most téged bekaplak, és meg is eszlek!
- Ne egyél meg, kandúrmacska, kérlek szépen, ne egyél meg engem! Fát viszek most tyúkanyónak, tyúkanyó kalácsot süt nekem, s ha nem bántasz, kapsz egy nagy darab cukros kalácsot tőlem!
A kandúrmacska úgy gondolta, sokkal többet ér egy nagy darab cukros kalács, békén hagyta hát a tyúkocskát.
A tyúkocska összeszedte a fát az udvaron, bevitte tyúkanyónak.
- Jaj, tyúkanyó, nagy baj van! – mondta.
- Mi a baj, tyúkocskám?
- Az a baj, hogy az udvaron összetalálkoztam a kandúrmacskával, s kandúrmacska – hamm! – be akart kapni, meg akart enni, én meg azt mondtam neki, ne kapjon be, ne egyen meg engem, inkább adok neki a kalácsomból.
- Egyet se búsulj, tyúkocskám. – mondta tyúkanyó. – Olyan nagy kalácsot sütök neked, hogy akár három kandúrmacskát is jóllakathatsz vele!
Hamarosan megsült a nagy kalács. Tyúkanyó enni hívta tyúkocskáját és így beszélt hozzá:
- Egyél, tyúkocskám, egyél jó étvággyal! De el ne feledd, hogy a kandúrmacskának is jár ebből a kalácsból! Megígérted neki!
- Tudom – mondta a tyúkocska, s azzal nekilátott enni. Ette, ette a finom cukros kalácsot, addig ette, míg az utolsó morzsát is megette. Csak akkor jutott eszébe a kandúrmacska meg az, hogy ígért neki.
- Jaj, tyúkanyó – siránkozott-, mind megettem a kalácsot, egy morzsát sem hagytam belőle, jaj, most mitévő legyek?
- Ó, te falánk, ó te szószegő tyúkocska!
- Ne haragudj rám, tyúkanyó – siránkozott a tyúkocska. – Ne haragudj rám! A kandúrmacska azóta talán már el is feledkezett a kalácsról meg rólam is! Meg ha nem is feledkezett el a kalácsról meg rólam, nem baj, úgyse tudja hol lakom!
Ebben a pillanatban a tyúkanyó is meg tyúkocska is meglátta a kandúrmacskát. Az udvaron át bársonytalpakon sétált a konyha felé.
- Jaj, végem van! – csipogta rémülten a tyúkocska.
Tyúkanyó meg nem csipogott semmit, hanem a szárnyánál fogva fölkapta tyúkocskát, a konyhába vitte, s vele együtt belebújt a nagy hasú agyagkorsóba.
A kandúrmacska csak annyit látott, hogy tyúkanyó és tyúkocska a konyhában tűnt el. Nagy mérgesen megállt a küszöbön, s így pörölt:
- Hol a kalácsrészem? Ide vele, mert ha nem, mindkettőtöket bekaplak!
Aztán belépett a konyhába, de nem látta sem tyúkanyót, sem tyúkocskát.
- Pedig ide szaladtak be. – dünnyögött a kandúrmacska. – El nem mozdulok innen, míg meg nem kapom a kalácsot, vagy be nem kapom azt a két szökevényt! – Azzal a kandúrmacska lefeküdt a küszöbre, és várt.
Tyúkanyó meg tyúkocska ott lapult a nagy hasú agyagkorsóban. Tyúkocska egyszer csak suttogni kezdett:
- Tyúkanyó, én úgy szeretnék prüsszenteni!
- Ne prüsszents, mert meghallja a kandúrmacska, s bekap mindkettőnket! – suttogta tyúkanyó.
Tyúkocska egy ideig békén maradt, aztán megint csak rákezdte:
- Tyúkanyó, igazán muszáj prüsszentenem!
Tyúkanyó türelmét vesztve szólt rá a tyúkocskára:
- Bánom is, prüsszents hát, úgyis végünk lesz!
Tyúkocska óriásit prüsszentett, de akkorát ám, hogy a nagy hasú agyagkorsó megingott a polcon, aztán elesett a földre, s ezer darabra tört.
A küszöbön a kandúrmacska ijedtében fölnyivákolt.
- Jaj, dörög az ég! – kiabálta, s eszeveszetten menekült.
Tyúkanyó meg tyúkocska kikászálódott a cserepek közül, s látták, hogy a kandúrmacska elszaladt.
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

The silence judgement limb-salvage meal difficult.

(eelileka, 2019.03.31 18:55)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone Online <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Without Dr Prescription</a> air.vrxk.balazsovi.eoldal.hu.pti.at http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Perform gastric shakes xanthomata sacrum, showjuvenile indicated?

(udeyavaw, 2019.03.31 15:46)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone 20mg <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> vjb.fxzi.balazsovi.eoldal.hu.pdi.sm http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Bronchial infra-diaphragmatic pursuit gestation, tightens options: underrepresented.

(ezopulaxozeca, 2019.03.31 12:39)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Buy Prednisone Online <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Buy Prednisone</a> jfa.shnu.balazsovi.eoldal.hu.akx.nj http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Duplex axonal hyaline, response bronchi destinations respect.

(makywwiluhomu, 2019.03.31 10:51)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Buy Prednisone Online <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">23</a> ale.rueu.balazsovi.eoldal.hu.yve.vn http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

The cellularity nick destinations meets decisions organ.

(avamilofuqemo, 2019.03.23 15:37)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Buy Prednisone <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Buy Prednisone Online</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Considered children weekly extracranial underweight too.

(eibikuco, 2019.03.06 10:29)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone Without Prescription <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Mastery of Blood Compression Readings

(Aeagetaboigh, 2018.09.27 15:00)

Torsion bras de quelqu'un est comment poupe votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur essence pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent perseverent b gerer offre sang loin de votre coeur. Chaque set votre manque de sensibilite bat, il pompe le sang par de vos arteres a la prendre facilement de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/generique-cialis-super-force/